Tárgy kifejezése (magyar)

PNPnonobl: A nyelvben a tárgyat egy főnév vagy önálló névmás kitételével lehetséges, de nem kötelező jelezni.

+Agr: A nyelvben a tárgyra utal az ige morfoszintaktikai egyeztetése.


(1) én lát-ok egy lány-t / valaki-t.

én lát-prs.1sg egy lány-acc valaki-acc

’Én látok egy lányt / valakit.’


(2) lát-ok.          mi-t        lát-sz?

       lát-prs.1sg   mi-acc    lát-prs.2sg

’Látok. Mit látsz?’


(3) én lát-om                az-t            a       lány-t /         ő-t.

       én    lát-prs.obj.1sg       det-acc      a       lány-acc      ő-acc

       ’Én látom azt a lányt / őt.’


(4)    lát-od                  az-t               a       lány-t-t         / ő-t?                       

lát-prs.obj.2sg        det-acc      a       lány-acc      ő-acc

       ’Látod azt a lányt/őt?’


(5)    lát-om.

       lát- prs.obj.1sg

       ’Látom.’


(6)   mindjárt       jöv-ök.         meg-vár-lak.

       mindjárt       jön-prs.1sg meg-vár-prs.2obj.1sg

       ’Mindjárt jövök. Megvárlak (téged).’


A magyarban két igeragozási paradigma létezik, külön az általános (1)–(2) és a határozott (3)–(6) tárgy jelölésére. Az indeterminált és a determinált igeragozásban is opcionális mind a főnévi, mind a névmási tárgy megjelenése a mondatban (1)–(4). Emellett az alany is elmaradhat mindkét ragozási típusban (5)-(6). A határozott tárgyra a határozott ragozás igei szuffixumai utalnak. Az általános ragozás -lak/-lek ragja a 2. személyű névmási tárgyra utal (6), mely szintén elhagyható a mondatból (vö. Kugler 2000a: 104‒123, Kiefer 2003: 212‒222). A kétféle igeragozás kialakulására jelenleg nincs egységes magyarázat (vö. Havas 2005, 2008, Csepregi 2010, É. Kiss 2010, 2013, Honti 2009, Sárosi 2003).

Author: 

F. Gulyás Nikolett