RelPro: A kijelölő jelzői alakulatban, az alakulaton belüli tárgyi funkciót jelölve, kötelezően megjelenik a fejfőnév névmási képviselete (miközben maga a fejfőnév a főmondatban szerepel, az ottani szintaktikai funkciójának megfelelő alakban).

CorrelPro: A fejfőnév a kijelölő jelzői alakulatnak megfelelő tárgyi megformáltsággal jelenik meg, a főmondatban pedig (személyes vagy mutató) névmás képviseli, a főmondatbeli szintaktikai szerepének megfelelő alakban.

(1) ve-tt-em egy szék-et a város-ban.

vesz-pst-1sg egy szék-acc a város-ine

’Vettem egy széket a városban.’

(2) le-ül-t-em a város-ban ve-tt szék-re.

le-ül-pst-1sg a város-ine vesz-pst.ptc szék-sub

’Leültem a városban vett székre.’

(3) le-ül-t-em (ar-ra) a szék-re, ami-t a város-ban ve-tt-em.

le-ül-pst-2sg det-sub a szék-sub ami-acc a város-ine vesz-pst-1sg

’Leültem arra a székre, amit a városban vettem.’

A magyarban a tárgyi szerepű (1) jelzői alárendelés tipikusan alárendelő összetett mondattal (3) van kódolva, ahol a főmondatban opcionálisan megjelenik egy utalószó (arra), a mellékmondatban pedig kötelezően névmás képviseli a fejfőnevet. Emellett lehetséges az alárendelést igeneves szerkezettel (2) is kifejezni, ahol a kijelölő jelzői alakulat a főmondatbeli ige vonzatkeretének megfelelő (itt szublatívuszi) esetalakban szerepel (vö. Balogh 2000b: 444‒448, Kenesei et al. 1998: 37‒41).