RelPro: A kijelölő jelzői alakulatban, az alakulaton belüli alanyi funkciót jelölve, kötelezően megjelenik a fejfőnév névmási képviselete (miközben maga a fejfőnév a főmondatban szerepel, az ottani szintaktikai funkciójának megfelelő alakban).

RCnonS: A fejfőnév a kijelölő jelzői alakulatnak elvben alanya, de ilyetén voltát semmi sem jelöli (mert esetalakja a főmondatbeli szerepének felel meg)

(1) a kutya ugat.

a kutya ugat.prs.3sg

’A kutya ugat.’

(2) fél-ek az ugat-ó kutyá-tól.

fél-prs.1sg az ugat-prs.ptc kutya-abl

’Félek az ugató kutyától.’

(3) félek (at-tól) a kutyá-tól, amelyik ugat.

fél-prs.1sg det-abl a kutya-abl amelyik ugat.prs.3sg

’Félek (attól) a kutyától, amelyik ugat.’

A magyarban az alanyi szerepű (1) jelzői alárendelés tipikusan alárendelő összetett mondattal (3) van kódolva, ahol a főmondatban opcionálisan megjelenik egy utalószó (itt attól), a mellékmondatban pedig kötelezően névmás képviseli a fejfőnevet. Emellett lehetséges az alárendelést igeneves szerkezettel (2) is kifejezni, ahol a kijelölő jelzői alakulat a főmondatbeli ige vonzatkeretének megfelelő (itt ablatívuszi) esetalakban szerepel (vö. Balogh 2000b: 444‒448, Kenesei et al. 1998: 37‒41).