RepdWV1: Az idézettséget a megnyilatkozás-igét tartalmazó mondatban megjelenő önálló szó (utalószó) jelöli.
RepdWV2: Az idézettséget az idézeti mondattagban megjelenő önálló szó (kötőszó) jelöli.
(1) juli az-t mond-t-a: „ma mozi-ba megy-ek.”
Juli det-acc mond-pst-obj.3sg ma mozi-ill megy-1sg
’Juli azt mondta: „Ma moziba megyek”.’
(2) juli az-t mond-t-a, ma mozi-ba megy.
Juli det-acc mond-pst-obj.3sg ma mozi-ill megy.3sg
’Juli azt mondta, ma moziba megy.’
(3) juli az-t mond-t-a, hogy ma mozi-ba megy.
Juli det-acc mond-pst-obj.3sg hogy ma mozi-ill megy.3sg
’Juli azt mondta, hogy ma moziba megy.’
A magyarban az idézettséget direkt (1) és indirekt (2), (3) módon is ki lehet fejezni. Indirekt idézés esetén a főmondatban megjelenik egy utalószó, az idézeti mondattagban pedig egy opcionális kötőszó (vö. Kenesei et al 1998: 30‒31, É. Kiss 2002: 232‒233, Haader 2000a 487‒489).