SuffAdvSb: A nyelv szuffixumokat használ a beágyazott határozói mellékmondat alárendelésére, és ezek az affixumok (közvetlenül vagy közvetve) az igető után jelennek meg.

(1) kati el-men-t a piac-ra epr-et ven-ni.

Kati el-megy-pst.3sg a piac-sub eper-acc vesz-inf

’Kati elment a piacra epret venni.’

(2) meg-beteged-vén kati nem men-t ma iskolá-ba.

meg-betegedik-conv Kati neg megy-pst.3sg ma iskola-ill

’Megbetegedvén Kati nem ment ma iskolába.’

(3) a könyv-et befejez-vén andrás el-alud-t.

a könyv-acc befejez-conv András el-alszik-pst.3sg

’A könyvet befejezvén András elaludt.’

A magyarban a határozói alárendelések egy részét (idő-, hely-, mód-, cél-, okhatározás) főnévi (1) és határozói (2)–(3) igeneves szerkezettel fejezik ki. Ilyen esetekben az igenévképző, a határozói alárendelő szerkezet és a beágyazott mondat nem tartalmaz alárendelő kötőszót. Ez az eljárás a mai magyarban ritkának tekinthető. (Vö. Kenesei et al. 1998: 55‒58, É. Kiss 2002: 221‒227). A régi magyarban a participiumok kaphattak személyjeleket és esetragokat (vö. D. Mátai 2003: 207‒210, Haader 2003a: 260‒262), ezen alakokat – a rokon nyelvekhez hasonlóan – mellékmondat-értékű igeneves szerkezetekben (4) használták, melyek a mai magyarban már erősen archaikusak:

(4) jár-t-am-ban találkoz-t-am egy ismerős-sel.

jár-pst.ptc-1sg-ine találkozik-pst-1sg egy ismerős-com

’Jártamban találkoztam egy ismerőssel.’