PAff: A P funkciót a nyelv affixummal (prefixummal vagy szuffixummal) jelöli.
(1) juli cikk-et ír.
Juli cikk-acc ír.prs.3sg
’Juli cikket ír.’
(2) juli ír-ja a cikk-et.
Juli ír-prs.obj.3sg a cikk-acc
’Juli írja a cikket.’
(3) ő ír-ja a cikk-et.
ő ír-prs.obj.3sg a cikk-acc
’Ő írja a cikket.’
(4) juli énekel.
Juli énekel.prs.3sg
’Juli énekel.’
A magyarban a P funkciót kifejező főnevet akkuzatívuszi esetrag (-t) jelöli mind az általános (1), mind a határozott (2)–(3) ragozásban. A P funkció mindig jelölt, szemben a jelöletlen A (1)–(3) és S (4) funkciókkal. A P funkció jelölését nem befolyásolja, hogy az A főnévvel (1)–(2) vagy névmással (3) van kifejezve (vö. Kugler 2000b: 104‒123, Kiefer 2003: 212‒222, Havas 2005, 2008, Csepregi 2010, É. Kiss 2002, 2010, 2013).