NoAppl: A nyelv nem ismer applikatív szerkezeteket.
(1) a kutya sétál.
a kutya sétál-prs.3sg
‘A kutya sétál.’
(2) a fiú sétál-tat-ja a kutyá-t.
a fiú sétál-caus-prs.obj.3sg a kutya-acc
‘A fiú sétáltatja a kutyát.’
(3) a fiú meg-ír-ja a leckét.
a fiú pref-ír-prs.obj.3sg a lecke-acc
‘A fiú megírja a leckét.’
(4) a tanár meg-ír-at-ja a lecké-t a fiú-val.
a tanár pref-ír-caus-prs.obj.3sg a lecke-acc a fiú-ins
‘A tanár megíratja a leckét a fiúval.’
A magyarban egyedül a műveltető átalakítás esetén (1–2), (3–4) lép fel olyan morféma az igén, amely előre jelzi az argumentumok számának eggyel való növekedését. Ez azonban nem tekinthető applikatív szerkezetnek, hiszen erre nézve követelmény, hogy csak az argumentumok számának bővülését jelezze, de ne utaljon az adalékos vonzat funkciójára vagy formájára. A kauzatív képző a magyarban mind a kettőre utal: az ige tranzitivitásának függvényében előírja az új vonzat esetalakját, és tartalmilag előre jelzi az eredeti agens végrehajtóvá válását.