APmk=Case: A nyelv az agenst és a patienst esetkonfigurációval jelöli ki.

(1) móni vers-et ír.

Móni vers-acc ír.prs.3sg

’Móni verset ír.’

(2) móni ír egy vers-et.

Móni ír.prs.3sg egy vers-acc

’Móni ír egy verset.’

(3) móni ír-ja a vers-et.

Móni ír-prs.obj.3sg a vers-acc

’Móni írja a verset.’

(4) móni a vers-et ír-ja (nem a level-et).

Móni a vers-acc ír-prs.obj.3sg neg a levél-acc

’Móni a verset írja (nem a levelet).

A magyarban az ágens és a páciens kijelölése az esetkonfiguráció és a determinált-indeterminált ragozás (vö. Havas 2005, 2008, Csepregi 2010b, É. Kiss 2010, 2013, Honti 2009, Sárosi 2003) együttes alkalmazásával történik. Az ágens tipikusan jelöletlen, a páciens akkuzatívuszban áll.  A magyarban a ragozott igealak mindig jelöli az ágens személyét és számát, a kétféle paradigma közti választás pedig a páciens határozottságát (vö. Kugler 2000a: 104‒123, Kiefer 2003: 212‒222).