IndEvid: A nyelvben csak a közvetett evidencialitás létezik mint grammatikailag jelölt kategória.
jelen idő | múlt idő (subj.) | múlt idő (obj.) | passzív | |
1Sg | tot-nē-m | tot-m-um | tot-um-l-um | tot-ima-m |
2Sg | tot-nē-n | tot-m-ǝn | tot-um-l-ǝn | tot-ima-n |
3Sg | tot-nē-te | tot-um | tot-um-te | tot-ima |
Az északi manysi nyelvtanok szerint a közvetett evidencialitás grammatikailag kódolt (Sz. Kispál: 1966; Rombandeeva 1973; Kálmán 1976; Skribnik-Afanaseva 2007; Sipőcz 2014), a particípiumképzők időjellé grammatikalizálódtak, a gerundium képzője pedig módjellé (Csepregi 2014: 102):
jelen időben a folyamatos melléknévi igenév (-ne) birtokos személyragozott alakja,
múlt időben a befejezett melléknévi igenév (-m) személyragozott (alanyi és tárgyas paradigmában is) alakja,
passzív szerkezetekben a határozói igenév (-ima) személyragozott alakja áll (l. 1. táblázat).
Bár a források többsége (Sz. Kispál: 1966; Rombandeeva 1973, Sipőcz 2014) egyetért abban, hogy a fönti alakok a közvetett evidencialitást fejezik ki, (Rombandeeva (1973: 137-145) kifejezetten nem-szemtanúsági módnak tartja), Skribnik és Janda (2012) szerint azonban funkciójuk a mirativitás kódolása, amit ők nem tekintenek az evidencialitás részének. A jelenséget eddig csupán írott szövegeken vizsgálták, kérdőíves vizsgálatok tisztázhatják a helyzetet.