Módhatározón (adverb of manner, Mnr) az igék olyan nem kötelező bővítményeit értjük, amelyek a hogyan? kérdésre válaszolnak.[1]
A módhatározók alapszórendjét az ige és a tárgy viszonyát is tartalmazó alapszórendből kiindulva (Alapszórend (S, V, O) paraméter) állapítjuk meg. (Ez egyben azt is jelenti, hogy a vizsgálandó mondatoknak meg kell felelniük az alapszórend megállapításánál kikötött kritériumoknak.) Ebben a paraméterben csak a V és az O relatív sorrendjére vagyunk tekintettel.[2]
- Ha az alapszórend értéke NoBWO, a módhatározókra vonatkozó érték automatikusan NoMnrBWO.
- Ha az alapszórend értéke nem NoBWO, akkor olyan mondatokat vizsgálunk meg, melyek a V-n és az O-n kívül Mnr-t (módhatározót) is tartalmaznak, és megfigyeljük az Mnr helyét.
Típusok:
NoMnrBWO: a nyelvben a módhatározóknak (mint ahogyan a V és az O kategóriáknak) nincsen rögzített alapszórendje.
VO~Mnr: Az alapszórend VO, de az Mnr elhelyezkedése változó.[3]
OV~Mnr: Az alapszórend OV, de az Mnr elhelyezkedése változó.
MnrVO: A módhatározó az ige előtt, a tárgy az ige után helyezkedik el.
VMnrO: A módhatározó az ige után, a tárgy előtt helyezkedik el.[4]
VOMnr: A módhatározó az ige és az ezt követő tárgy után helyezkedik el.
MnrOV: A módhatározó a tárgy és az ezt követő ige előtt helyezkedik el.
OMnrV: A módhatározó a tárgy után, az ige előtt helyezkedik el.
OVMnr: A módhatározó az ige után, a tárgy az ige előtt helyezkedik el.
A nyelvben egyaránt fellépő értékek & jellel kapcsolandók össze, a / jellel azt jelöljük, hogy a feltüntetett kódértékek közül a jel előtti a domináns, de a másik is előfordul.
[1] Lehet határozószó, ragozatlan, ragozott, elöljárós vagy névutós főnév.
[2] Tehát például SVO és VSO egyaránt VO-nak számít.
[3] Ha a három lehetőség (előttük, közöttük, utánuk) közül csak kettő fordul elő, erre térjünk ki a szöveges magyarázatban. Ugyanez érvényes az OV~Mnr paraméterértékre is.
[4] Olyan nyelv, melyben ez a szórend alapszórend lenne, (eddig) nem ismeretes.