Ebben a paraméterben a standard tagadás aszimmetrikus változatának altípusairól van szó. Az aszimmetrikus standard tagadás meghatározására nézve lásd a Standard tagadás paramétert.

Ez a paraméter a standard tagadás aszimmetrikus változatára vonatkozik. Ennek több altípusa is lehet. Az aszimmetria kapcsolódhat a főigék nem-finit formákban való megjelenéséhez (rendszerint, de nem mindig, ragozott tagadó igék mellett), megváltoztathatja a realitási státuszt (a tagadó mondatban megjelenik egy jelölő, amely – a tagadástól különböző esetekben is – a „nem reális” jelleget fejezi ki), vagy érinthet bármely más igei kategóriát (személy, szám, TAM stb., ahol egyes esetekben a kategóriák megmaradnak, de a jelölőjük megváltozik a tagadáskor, máskor bizonyos kategoriális megkülönböztetések a tagadáskor eltűnnek).

Típusok:

NoAsym: A nyelv nem ismeri az aszimmetrikus tagadás jelenségét.[1]

AsymFinCop: Az állító mondat finit igealakja helyett nem-finit igealak áll elő, a finit igealak kategóriáit (vagy azoknak legalább egy részét) a kopula (a tagadóige) fejezi ki.

AsymFinNonCat: Az állító mondat finit igealakja helyett nem-finit igealak áll elő, a finit igealak kategóriáit a tagadásban semmi sem fejezi ki.

AsymNonreal: A tagadó mondatban – az állító mondattal szemben – megjelenik a nem-realitás valamely jelölője, amely a tagadáson kívül más esetekben is a mondat nem-reális jellegét fejezi ki.[2]

AsymCatNonPdg: A nem paradigmatikus kategoriális aszimmetria jelensége, amikor is az ige egy vagy több nyelvtani kategóriája (személy, szám, idő, aspektus, mód stb.) jelölésére a tagadásban más morfémát használnak, mint az állításkor, mégpedig olyan morfémát, amely kizárólag tagadás esetén fordul elő. Az állító és a tagadó igealak kategoriális szerkezete ilyenkor nem változik.

AsymCatPdg: A paradigmatikus kategoriális aszimmetria jelensége, amikor az igének bizonyos kategóriái – a személy, szám, idő, aspektus, mód stb. tekintetében megnyilvánuló különbségei – a tagadásban nem különböztethetők meg.[3]

AsymWO: Az affixummal ellátott igék tő–affixum sorrendje az igei állítmány tagadása során kötelezően megváltozik.

A kétféle standard tagadás egy nyelvben együttesen is előfordulhat. Egyenrangú előforduláskor a két kódértéket & jellel kapcsoljuk össze; ha valamelyik paraméterérték domináns, akkor / jellel (elöl a domináns). (Hogy ebben az esetben mit értünk dominancián, azt szöveges magyarázatban kell kifejteni. Vigyázzunk, hogy sporadikus előfordulás esetén ne adjunk megtévesztő paraméterértéket.) Ha két kódérték minden esetben együtt (egyazon szerkezetben) lép fel, akkor + jellel egyesítjük őket. Az érték zárójelbe tételével bármely esetben a fakultativitását jelölhetjük.

[1] Ha a nyelv a standard tagadás paraméternél Sym paraméterértéket kapott, akkor itt csakis ez az érték fordulhat elő.

[2] Előfordulhat, hogy a nem-reális forma jelenléte további formai változásokat von maga után, ezeket nem vesszük tekintetbe, minthogy nem közvetlenül a tagadás miatt állnak elő.

[3] Azaz nem áll fenn az a helyzet, hogy minden egyes állító igealaknak egy és csakis egy tagadó alak felel meg, és viszont.