Dezideratív mondatszerkezeten azt a mondatformát értjük, amely az agens (szemantikai vagy/és szintaktikai értelemben vett alany) által kívánatosnak tartott, akart eseményt fejezi ki. [1] Ebben a paraméterben azokat a szerkezeteket vizsgáljuk, amelyekben az akarás és a szándékolt cselekmény szemantikai (logikai) alanya megegyezik egymással (koreferenciális). Ilyenkor a szerkezetet „az agens (alany) ezt és ezt akarja tenni” tartalom kifejezésére használjuk. Ezzel kapcsolatban azt a kérdést tesszük fel, hogy a szándékolt cselekményt kifejező grammatikai alakulat nyíltan megjelenő formában tartalmazza-e az akarás alanyát.[2] Explicit a dezideratív szerkezet, ha a válasz igen, implicit, ha nem.

Explicit szerkezet esetén a dezideratív szerkezet lehet egyszerű mondat vagy főmondat plusz mellékmondat jellegű összetett mondat. Ha a szándékolt cselekményt kifejező grammatikai alakulatban legalább egy nyelvtani személyben vagy legalább egy bizonyos típusú alany (például intranzitív alanyok) esetén megjelenik ez az explicit alanyiság, akkor a nyelvet eszerint soroljuk be. Implicit alanyiság esetén a mondat mindig egyszerű, a szándékolt cselekményt kifejező grammatikai alakulat pedig a leggyakrabban az infinitívusz, mint az ’akar’ jelentésű ige tárgya.

Típusok:

ExplVAff: Az akarást kifejező szerkezet alany–állítmány felépítésű egyszerű mondat, ahol az agens (alany) személyének és számának megfelelő állítmányi igealak az akarást (vagy az akarást is) kifejező speciális affixummal van ellátva.

ExplVM: Az akarást kifejező szerkezet alany–állítmány felépítésű egyszerű mondat, ahol az agens (alany) személyének és számának megfelelő állítmányi igealak az akarást (vagy az akarást is) kifejező vagy a mellékmondati státuszból eredő igemódban, igeidőben vagy aspektusformában áll.

ExplV1: Az akarást kifejező szerkezet alany–állítmány felépítésű egyszerű mondat, ahol az állítmányi igealak az akarás harmadik személyű alanya ellenére első személyben áll, mintegy „idézi” az agens saját magáról kimondott szándékát.[3]

ExplN: Az akarást kifejező szerkezet alany–állítmány felépítésű egyszerű mondat, amelynek alanya egy akarást jelentő főnév, a szándékolt cselekvés pedig ez utóbbinak jelzői (pl. participiális) alárendeltje, mely explicite utal a szándékolt cselekvés alanyára.[4]

ExplCompVInd: A szándékolt cselekményt kifejező szerkezet önálló alanyt[5] tartalmazó mellékmondat, amelyben az igei állítmány ugyanabban a formában jelenik meg, mint amilyen ugyanezen mondat egyszerű (nem mellékmondati) változatában szerepelne.

ExplCompVM: A szándékolt cselekményt kifejező szerkezet önálló alanyt tartalmazó mellékmondat, amelyben az igei állítmány az akarást (vagy az akarást is) kifejező vagy a mellékmondati státuszból eredő igemódban, igeidőben vagy aspektusformában áll.

ExplCompVxInd: A szándékolt cselekményt kifejező szerkezet önálló alany nélküli, de az agens (alany) számát és személyét kifejező igei állítmányt tartalmazó mellékmondat, amelyben az igei állítmány ugyanabban a formában jelenik meg, mint amilyen ugyanezen mondat egyszerű (főmondati) változatában szerepelne.

ExplCompVxM: A szándékolt cselekményt kifejező szerkezet önálló alany nélküli, de az agens (alany) számát és személyét kifejező igei állítmányt tartalmazó mellékmondat, amelyben az igei állítmány az akarást (vagy az akarást is) kifejező vagy a mellékmondati státuszból eredő igemódban, igeidőben vagy aspektusformában áll.

ImplInf: A szándékolt cselekményt kifejező elem az ’akar’ jelentésű igét kiegészítő infinitívusz.[6]

ImplNonf: A szándékolt cselekményt kifejező elem nem-finit igealak.

+DezPart: A dezideratív mondatszerkezetben megjelenik egy akarást (is) kifejező partikula.

+Cmplz: A dezideratív mondatszerkezetben megjelenik egy ragozhatatlan dezideratív partikula vagy/és mellékmondati jelölő (alárendelő kötőszó vagy más alárendelő elem).

A fenti típusok & jellel egyesíthetők, ha a nyelv egyenrangúan két típust képvisel, illetve / jellel, ha a jel előtti típus gyakoribb, de a jel utáni megoldás is előfordul. + jellel két típus együttes megjelenését jelölhetjük. A kód zárójelezése fakultativitást jelöl. A +DezPart és a +Cmplz kód csak más kóddal együtt, annak kiegészítéseként értelmezhető.

[1] Ha a mondat a maga egészében akarást fejez ki, nincs jelentősége annak, hogy az akarást jelentő igének vagy más, erre a célra szolgáló nyelvi elemnek egyébként van-e az akarás kifejezésétől különböző egyéb jelentése vagy használata is.

[2] Nyíltan megjelenő formán nemcsak az agens (alany) főnévi vagy névmási megjelenését értjük, hanem azt is, ha a bármely személyjelölő (például igei személyrag) utal rá.

[3] Séma: *A fiú menjek (akarok).

[4] A mondat állítmánya ilyenkor a létezést, fennállást kifejező szerkezet szokott lenni, kopulával vagy anélkül. Mintamondat: *A fiú(nak) színházba menő akarata van.

[5] Önálló alany: megismételt főnév vagy nem az igeragozás kötelező részét képező névmás.

[6] Az infinitívusznak nincs univerzálisan alkalmazható definíciója. Általában infinitívusznak nevezhetünk egy szóalakot, ha a következő kritériumok közül legalább háromnak megfelel: a) a töve igei jelentésű, de a szó maga nem ige (nem lehet igei állítmány egy alany mellett), b) nem rendelkezik idő-, mód- és aspektuskategóriákkal, c) nem főnév (nem válaszol a mi ez? kérdésre), d) felmutat bizonyos szintagmatikus főnévi tulajdonságokat (például adpozícióval állhat), e) felmutat bizonyos szintaktikai főnévi tulajdonságokat (például mondat alanya lehet), f) segédigék és segédigeszerűen használt főigék kiegészítőjeként szokott megjelenni.