Esetkonfigurációnak (case marking alignment) az esetjelölés (esetkiosztás) rendszereit nevezzük az intranzitív és tranzitív igék kötelező kiegészítései tekintetében. Esetjelölésen itt esetjelölő affixumok vagy adpozíciók (elöljárók vagy névutók) alkalmazását értjük az igék kötelező bővítményein. A vizsgált mondattani funkciók az S, az A és a P. Az S az intranzitív ige egyetlen kötelező kiegészítése, az A a tranzitív ige inkább agens jellegű (tudatos, aktív cselekvőt kifejező), a P ugyanennek kevésbé agens (inkább patiens, a cselekvés által érintett entitást kifejező) jellegű kötelező kiegészítése.[1] A kérdés, amelyet ennél a paraméternél felteszünk, hogy az adott nyelv milyen eszközzel jelöli az S funkciót, ha azt névmás tölti be.[2]

Típusok:

Neutr: Neutrális esetjelölés: a nyelv az S, az A és a P funkciókat testes módon nem jelöli.

NoSMark: Az S funkciót a nyelv nem jelöli, míg az A és P funkciók közül legalább az egyiket igen. (A nyelv az S funkciót ∅ (zéró) morfémával jelöli.)[3]

SAff: Az S funkciót a nyelv affixummal (prefixummal vagy szuffixummal) jelöli.

SAdp: Az S funkciót a nyelv adpozícióval (prepozícióval vagy posztpozícióval) jelöli.

SSpec: Az S funkciót a nyelv speciális névmás választásával jelöli.[4]

Amennyiben a nyelvben (például az S osztályának függvényében) kétféle jelölés[5] is lehetséges, két paradigmaérték & jellel összekapcsolható. / jellel kapcsolunk össze két paradigmaértéket, ha a nyelvben a jel előtti érték a (szerkezetileg) domináns, de a jel utáni is előfordul.

[1] A kötelező kiegészítés nélküli (nulla valenciás) intranzitív, illeve a három kötelező kiegészítéssel álló (ditranzitív) tranzitív igéket ennél a paraméternél nem vesszük figyelembe. S például az ő alszik vagy ő úszik mondatban az ő funkciója. A az ő megölte azt  mondatban az ő, P az azt funkciója.

[2] Azt a kérdést, hogy az adott jelölés kizárólag az S funkcióra vonatkozik-e vagy sem, itt nem vesszük figyelembe (tehát nem döntjük el, hogy nominatívuszról, abszolutívuszról vagy más esetről van-e szó).

[3] Nem tévesztendő össze a Neutr értékkel, ahol nem zéró morfémáról, hanem jelöletlenségről van szó.

[4] Speciálisnak akkor számít egy névmás, ha a más funkciókban ugyanazon névmási jelentést kifejező szótól lexikálisan különbözik. (A szuppletív alakok nem ilyenek.)

[5] Nem tartozik ide, ha a jelölés eszköze azonos típusú (például minden esetben prefixumról van szó), csak a konkrétan választott elem különbözik.