Nem-perifrasztikus műveltetés

A műveltető szerkezetek (causative constructions, CC) olyan nyelvi szerkezetek, amelyek egy két eseményt jelölő nyelvi szituációt írnak le: az okozás eseményét (causing), amelyben az okozó vagy késztető (causer) tesz vagy kezdeményez valamit, illetve az okozott eseményt, amelyben az okozó cselekvése eredményeképpen a végrehajtó vagy késztetett (causee) valamely cselekményt hajt végre, illetve állapotváltozáson megy át. A műveltetés kifejezésének három típusa van: a lexikai,[1] a morfológiai és a szintaktikai (más néven analitikus vagy perifrasztikus). Ez a paraméter a nem-perifrasztikus típusú műveltetéssel foglalkozik.

Nem-perifrasztikus szintaktikai műveltetésnek azokat a műveltető szerkezeteket nevezzük, amelyek megfelelnek a következő három feltételnek:

1. Az okozást és az okozott cselekményt egy és ugyanazon – egy vagy két igéből álló – predikátum fejezi ki, másképp kifejezve: az okozás és a végrehajtás állítmánya ugyanabban a tagmondatban található (a műveltetést és a végrehajtást egyaránt kifejező mondat nem áll több tagmondatból).

2. Az okozó grammatikailag magasabb rangú pozícióban van a mondatban, mint a késztetett (például az okozó az agens[2], a késztetett pedig a patiens[3] vagy valamilyen határozó pozíciójában van).

3. Az okozó cselekvését (a műveltetést) kifejező elem vagy egyéb jelölésmód kizárólag az okozás funkcióját jelenti, más anyagi jelentés nélkül.

Típusok:

NoNonpfrCC: A nyelv nem használ nem-perifrasztikus műveltető szerkezetet.[4]

MorfNonpfrCC: A nyelv használ nem-perifrasztikus műveltető szerkezetet, és az morfológiai típusú.[5]

FlexNonpfrCC: A nyelv használ nem-perifrasztikus műveltető szerkezetet, és az a főige morfonológiai módosításával alakul.[6]

VVNonpfrCC: A nyelv használ nem-perifrasztikus műveltető szerkezetet, és az kettős igei típusú.[7]

 

[1] Lexikai típusú műveltetésnek az okozás és a végrehajtás momentumát egyazon igetőben kifejező műveltetést nevezzük, például megöl = okozza, hogy meghal, meglök = okozza, hogy elmozdul stb. Előfordul, hogy a lexikai típusú műveltető ige csak belső flexió vagy más fonetikai/fonológiai jegy tekintetében különbözik nem-műveltető párjától (például német fallen ’ledől’ ~ fällen ’ledönt’), azonban ez a szembenállás általában nem szisztematikus (minden ilyen igepár egyedi eltérést mutat). A műveltetés kifejezésének lexikai típusa minden nyelvben legfeljebb felsorolhatóan sok igére jellemző, és az összes többi ige esetében morfológiai vagy szintaktikai megoldás használatos. Ezért tipológiailag a nyelveket csak az utóbbi szintek alapján lehet jellemezni.

[2] Nominatív nyelvekben az alany.

[3] Nominatív nyelvekben a tárgy.

[4] Ilyenkor a Morfológiai műveltetés paraméter értékének NoMorphCC-nek kell lennie.

[5] Tehát a műveltetést egy affixum fejezi ki, amely az alapigéhez, tehát a végrehajtás igéjéhez járul. Ilyenkor a Morfológiai műveltetés paraméter értéke nem lehet NoMorphCC.

[6] Ilyen lehet a belső flexió vagy a tonalitásváltoztatás, amennyiben ez az eljárás szisztematikus (nem lexikai kivételekre vonatkozik). A Morfológiai műveltetés paraméter értékének ebben az esetben ElseMorfCC-nek kell lennie.

[7] A kettős igei típusnál (compound type) egy műveltetést jelentő ige csatlakozik szorosan a végrehajtást jelentő igéhez, úgy, hogy a végrehajtót kifejező főnév vagy főnévi szerkezet nem iktatható be kettőjük közé. (Ám a szoros követő szórend ellenére sem tekinthető ebbe a típusba tartozónak, ha az alapigén morfológiai műveltető jelölő van.) Ez a típus feltétlenül elkülönítendő azon kétigés műveltető szerkezetektől, ahol az okozás és a végrehajtás igéje két külön tagmondatban van – ezek perifrasztikus típusok.