A főnevek (névszói szintagmák) mellérendelő összekapcsolása és a társhatározás (komitatív szintagmák) jelölése egy nyelvben vagy különbözik egymástól (kapcsoló nyelvek, and-languages), vagy egybeesik (társító nyelvek, with-languages). Az utóbbiakban formálisan nem dönthető el, hogy „A és B” vagy „A B-vel (együtt)” a helyes értelmezés.[1] A kettőnél több tagú kapcsolás esetét nem vesszük figyelembe a típus megállapításakor. Ha azonban a több tagú kapcsolódás valamilyen értelemben eltér a kéttagú kapcsolódástól (például a kötőszó csak az első vagy az utolsó két tag között jelenik meg), ezt a szöveges kommentárban jeleznünk kell.
Típusok:
Juxta: Puszta egymás mellé helyezés (juxtapozíció), azaz a kapcsolat morfológiailag zéró fokú jelölése mind a névszók mellérendelő összekapcsolása esetében, mind társhatározáskor. (Az ilyen szerkezetekre használatos az aszindeton terminus is.)
JuxtaN&DM: Puszta egymás mellé helyezés a névszók mellérendelő összekapcsolása esetében, társhatározáskor alárendelt tagi jelölés (DM, dependent marking).[2]
JuxtaN&HM: Puszta egymás mellé helyezés a névszók mellérendelő összekapcsolása esetében, társhatározáskor főtagi jelölés (HM, head marking).[3]
Conn: Kötőszó (medial connective) használata mindkét esetben.
ConnN&DM: Kötőszó használata a névszók mellérendelő összekapcsolása esetében, társhatározáskor alárendelt tagi jelölés.
ConnN&HM: Kötőszó használata a névszók mellérendelő összekapcsolása esetében, társhatározáskor főtagi jelölés.
MorfRepet: Minden összekötött tagon megjelenik ugyanaz az affixum vagy adpozíció, mindkét esetben. (Az ilyen szerkezetekre használatos a poliszindeton terminus is.)
MorfRepet&DM: Névszók mellérendelő összekapcsolása esetében minden összekötött tagon megjelenik ugyanaz az affixum vagy adpozíció, társhatározáskor alárendelt tagi jelölés.
MorfRepet&HM: Névszók mellérendelő összekapcsolása esetében minden összekötött tagon megjelenik ugyanaz az affixum vagy adpozíció, társhatározáskor főtagi jelölés.
Monomorf: Az egyik összekötött tagon megjelenik egy összekötést jelző affixum vagy adpozíció, mindkét esetben. (Az ilyen szerkezetekre használatos a monoszindeton terminus is.)
Monomorf&DM: Névszók mellérendelő összekapcsolása esetében az egyik összekötött tagon megjelenik egy összekötést jelző affixum vagy adpozíció, társhatározáskor alárendelt tagi jelölés.
Monomorf&HM: Névszók mellérendelő összekapcsolása esetében az egyik összekötött tagon megjelenik egy összekötést jelző affixum vagy adpozíció, társhatározáskor főtagi jelölés.
[1] A társító nyelvekben időnként elmozdulások történnek a két jelentés megkülönböztetésére, anélkül, hogy kapcsoló nyelvekké válnának. Ilyenek: szórendi különbség (az ’és’ jelentésben a szóban forgó főnév közelebb kerül a másikhoz, mint a társhatározói jelentésben), vagy különbségek lehetségesek az igei egyeztetésben (például kettes szám az egyes szám helyett, ha az ’és’ funkcióról van szó), máshol az egyébként azonos jelölőt megkettőzik, ha az ’és’ funkciót akarják hangsúlyozni. Ezeket a részleteket a szöveges kommentárban tisztázhatjuk.
[2] Alárendelti jelölés: adpozíció vagy/és affixum megjelenése a vonzaton.
[3] Főtagi jelölés: A komitatív jelölő a predikátumba inkorporálódik. Egyes esetekben a predikátum ilyenkor tranzitívvá válik, a társat kifejező névszó ilyenkor mintegy tárgya az így létrejött igének. Ugyanez még egyértelműbb azokban a nyelvekben, amelyek szeriális igéket használnak: a főigéhez egy ’kísér/magával visz/követ’ jelentésű ige kapcsolódik, ennek tárgya a társat kifejező névszó.