PT–R: A monotranzitív és a ditranzitív igék tárgya azonos jelölést kap, a recipiens jelölése ettől különbözik.

VAgrPTnoR: Az igét a P-vel és a T-vel azonos módon egyeztetik, az R-rel sehogyan sem.

(1) a fiú meg-vesz-i az-t (P).

a fiú meg-vesz-prs.obj.3sg det-acc

’A fiú megveszi azt.’

(2) a fiú a lány-nak (R) ad-ja az-t (T).

a fiú a lány-dat ad-prs.obj.3sg det-acc

’A fiú a lánynak adja azt.’

(3) a fiú meg-ajándékoz-za az-zal (T) a lány-t (R).

a fiú meg-ajándékoz-prs.obj.3sg det-ins a lány-acc

’A fiú megajándékozza azzal a lányt.’

A magyarban a monotranzitív igék (1) és a ditranzitív igék (2) névmási tárgya (P és T) azonos jelölést, akkuzatívuszt (-t) kap. A főnévi recipienst (R) datívusszal (-nak, -nek) jelölik. A magyarban ez a jelölésmód általános, emellett a ditranzitív igék egy kis csoportjában (pl. meglep, megajándékoz) a téma (direkt tárgy, T) insztrumentáliszban szerepel, míg a recipiens akkuzatívuszban (3) (de ezt a típust annak marginális volta miatt nem vesszük figyelembe a kódérték megállapításakor). A monotranzitív és a ditranzitív igéket is egyeztetik a tárggyal (a P-vel, a T-vel és az akkuzatívuszban álló R-rel), az egyeztetés a tárgy határozottságától függ (vö. Kenesei et al. 1998: 197–198, Komlósy 1992: 345–346).