PT–R: A monotranzitív és a ditranzitív igék tárgya azonos jelölést kap, a recipiens jelölése ettől különbözik.

VAgrPTnoR: Az igét a P-vel és a T-vel azonos módon egyeztetik, az R-rel sehogyan sem.

(1) a fiú meg-vesz-i az-t (P).

a fiú meg-vesz-prs.obj.3sg det-acc

’A fiú megveszi azt.’

(2) a fiú nekem (R) ad-ja az-t (T).

a fiú én.dat ad-prs.obj.3sg det-acc

’A fiú nekem adja azt’

(3) a fiú meg-ajándékoz engem (R) az-zal (T).

a fiú meg-ajándékoz.prs.3sg én.acc det-ins

’A fiú megajándékoz engem azzal.’

A magyarban a monotranzitív igék (1) és a ditranzitív igék (2) névmási tárgya (P és T) azonos jelölést, akkuzatívuszt kap. A névmási recipienst (R) datívusszal (-nak, -nek raggal, a személyes névmásnál annak datívuszi alakjával) jelölik. A magyarban ez a jelölésmód az általános, emellett a ditranzitív igék egy kis csoportjában (pl. meglep, megajándékoz) a téma (direkt tárgy, T) insztrumentáliszban szerepel, míg a recipiens akkuzatívuszban (3). Az első típusban a monotranzitív és a ditranzitív igéket is egyeztetik a tárggyal (mind a P-vel, mind a T-vel), a második típusban a tárgyesetben álló R-rel (de ezt a típust annak marginális volta miatt nem vesszük figyelembe a kódérték megállapításakor). Az egyeztetés a tárgy határozottságától függ. (Vö. Kenesei et al. 1998: 197‒198, Komlósy 1992: 345‒346).