PT–R: A monotranzitív és a ditranzitív igék tárgya azonos jelölést kap, a recipiens jelölése ettől különbözik.

PR–T: A monotranzitív igék tárgya és a recipiens azonos jelölést kap, a ditranzitív igék tárgyának jelölése ettől különbözik.

NoVAgr: Az igét a három funkció (P, T és R) közül egyikkel sem egyeztetik.

VAgrSpec: Az ige egyeztetése szintaktikai alapú, de eltér a felsoroltaktól.

(1) ńāwrem ńāń (P) lē-l.

gyerek kenyér eszik-prs.3sg

’A gyerek kenyeret eszik.’ (S. O.)

(2) ńāwrem śit (P) kaš-l.

gyerek det keres-prs.3sg

’A gyerek azt keresi.’ (S. O.)

(3) ānťe-l ńāwrem-al-a (R) śit (T) ma-l.

anya-3sg gyerek-3sg-lat det ad-prs.3sg

’Az anya a gyerekének adja azt.’ (S. O.)

(4) ānťe-l ńāwrem-al (R) śit-n (T) ma-l-li.

anya-3sg gyerek-3sg det-loc ad-prs-obj.3sg

’Az anya a gyerekének adja azt.’ (S. O.)

(5) ānťe-l-n ńāwrem-al (R) śit-n (T) ma-l-a.

anya-3sg-loc gyerek-3sg det-loc ad-prs-pass.3sg

’Az anya a gyerekének adja azt.’ (S. O.)

A szinjai hantiban a főnévi (1) és a nem személyes névmási (2) tárgy (P) jelöletlen (vö. Honti 1984: 96), a személyes névmási tárgy akkuzatívuszi alakú (l. Onina 2009: 30). A szinjai hantiban a ditranzitív szerkezetnek két típusa ismert: az egyik sémája valaki ad valakinek valamit, ilyenkor a főnévi recipiens latívuszban szerepel (3), a nem névmási direkt tárgy pedig jelöletlen tárgyesetben áll. A másik szerkezettípus sémája: valaki valakit valamivel ad. Itt a főnévi recipiens (R) jelöletlen tárgyesetben (4) áll, a téma (direkt tárgy, T) pedig insztrumentáliszi funkciójú lokatívuszi ragot kap (l. Onina 2009, Nikolaeva 1999a: 40, Honti 1984: 96). Az első szerkezettípusban az ige tárgyatlan, a másodikban tárgyas ragozású. Mivel az utóbbiban a recipiens kerül tárgyi mondatrészi szerepbe, így az ige a recipienssel van egyeztetve. A szinjaiban az akkuzatívusz-datívuszi esetraggal álló első és második személyű személyes névmások mellett az ige tárgyas ragozású. 

A ditranzitív szerkezeteket gyakran passzív szerkezettel fejezik ki, ahol az A funkciót lokatívusz jelöli, az R funkció jelöletlen, míg a T funkció insztrumentáliszi jelentésű lokatívuszi esetragot kap. Ilyenkor az ige az R funkciót kifejező mondatrésszel van egyeztetve, ami a passzív szerkezet alanya (S. O., F. L.). A szinjai hantiban a személyes névmásnak a ditranzitív szerkezetben betöltött funkciója így a T jelölt vagy jelöletlen volta (vö. Nikolaeva 1999a: 40), a tárgyas vagy tárgyatlan igeragozás használata és a kontextus alapján határozható meg. A téma további kutatást igényel