Célhatározói kiegészítő szórendje (magyar)

PCV: A főeseményt kifejező igealak követi a célhatározói kiegészítőt.

VPC: A főeseményt kifejező igealak megelőzi a célhatározói kiegészítőt.


(1) flóra el-men-t az állatkert-be meg-néz-ni a lajhár-t.

Flóra el-megy-pst.3sg az állatkert-ill meg-néz-inf a lajhár-acc

’Flóra elment az állatkertbe megnézni a lajhárt.’


(2) flóra lajhár-t néz-ni men-t az állatkert-be.

Flóra lajhár-acc néz-inf megy-pst.3sg az állatkert-ill

’Flóra lajhárt nézni ment az állatkertbe.’

(3) flóra azért men-t az állatkert-be, hogy meg-néz-ze a lajhár-t.

Flóra azért megy-pst.3sg az állatkert-ill hogy meg-néz-imp.obj.3sg a lajhár-acc

’Flóra azért ment az állatkertbe, hogy megnézze a lajhárt.’


(4) hogy meg-néz-ze a lajhár-t flóra el-men-t az állatkert-be.

hogy meg-néz-imp.obj.3sg a lajhár-acc Flóra el-megy-pst.3sg az állatkert-ill

’Hogy megnézze a lajhárt, Flóra elment az állatkertbe.’



A magyarban a célhatározói alárendelés kifejezhető igeneves szerkezettel (1)-(2) vagy alárendelő összetett mondattal (3)-(4). Utóbbi esetben az ige speciális (felszólító módú) alakja, az opcionális főmondati utalószó és a mellékmondati kötőszó együttesen fejezi ki a célhatározást. A célesemény mindkét stratégia esetén megelőzheti, de követheti is a főeseményt. (Vö. Kenesei et al. 1998: 50‒51, Hadrovics 1969: 343‒344, 350‒352, Lengyel 2000e: 228‒229, Haader 2000a: 502‒503).

Author: 

F. Gulyás Nikolett