RelN: A jelzői alárendelő szerkezet mindig vagy dominánsan megelőzi a fejfőnevet.

NRel: A jelzői alárendelő szerkezet mindig vagy dominánsan követi a fejfőnevet.

(1) a pihen-ő pingvin

a pihen-prs.ptc pingvin

’a pihenő pingvin’

(2) az a pingvin, amelyik pihen

det a pingvin amelyik pihen.prs.3sg

’az a pingvin, amelyik pihen’

(3) a folyó túlpart-já-n lak-ó ember nagyon jó vadász.

a    folyó túlpart-3sg-sup lakik-prs.ptc ember nagyon jó vadász

’A folyó túlpartján lakó ember nagyon jó vadász.’

(4) az az ember, aki a folyó túlpart-já-n lak-ik, nagyon jó vadász.

az az ember aki a folyó túlpart-3sg-sup lakik-prs.3sg nagyon jó vadász

’Az az ember, aki a folyó túlpartján lakik, nagyon jó vadász.’

A magyarban a jelző és a jelzős szerkezet vagy megelőzi (1), (3) vagy követi (2), (4) a fejfőnevet. Szintagmaszinten (1)–(2) a fejfőnév előtti, mondatszinten (3)–(4) a fejfőnév utáni a gyakoribb sorrend. A mellékmondatos alárendelés váltakozik az igeneves szerkezettel alanyi és tárgyi alárendelés esetén, függő eseti alárendeléskor a mellékmondatos, tehát a fejfőnevet követő, stratégia általános (vö. Balogh 2000b: 444‒448, Kenesei et al. 1998: 37‒41). A nyelvben nincs egyéb grammatikai megkötés arra vonatkozólag, hogy mikor használják a mellékmondatos és mikor az igeneves szerkezeteket.