PAff: A P funkciót a nyelv affixummal (prefixummal vagy szuffixummal) jelöli.

(1) juli cikk-et ír.

Juli cikk-acc ír.prs.3sg

’Juli cikket ír.’

(2) juli ír-ja a cikk-et.

Juli ír-prs.obj.3sg a cikk-acc

’Juli írja a cikket.’

(3) ő ír-ja a cikk-et.

ő ír-prs.obj.3sg a cikk-acc

’Ő írja a cikket.’

(4) juli énekel.

Juli énekel.prs.3sg

’Juli énekel.’

A magyarban a P funkciót kifejező főnevet akkuzatívuszi esetrag (-t) jelöli mind az általános (1), mind a határozott (2)–(3) ragozásban. A P funkció mindig jelölt, szemben a jelöletlen A (1)–(3) és S (4) funkciókkal. A P funkció jelölését nem befolyásolja, hogy az A főnévvel (1)–(2) vagy névmással (3) van kifejezve (vö. Kugler 2000b: 104‒123, Kiefer 2003: 212‒222, Havas 2005, 2008, Csepregi 2010, É. Kiss 2002, 2010, 2013).