NoP: Az ige mindig csak az A-val van személyében egyeztetve.

VFusion: Az A és a P egyetlen (szintetikus avagy poliexponenciális) szuffixumban olvad össze (amely tehát személyében egyeztet mind az A-val, mind a P-vel, de nem osztható fel ennek megfelelő két részre)

(1) én lát-ok egy nyul-at.

én lát-prs.1sg egy nyúl-acc

’Én látok egy nyulat.’

(2) én lát-om a nyul-at / ő-t.

én lát-prs.obj.1sg a nyúl-acc / ő-acc

’Én látom a nyulat / őt.’

(3) én lát-lak téged / titeket.

én lát-prs.2obj.1sg te.acc / ti.acc

’Én látlak téged / titeket.’

A magyarban két igeragozási paradigma létezik, külön a határozatlan/általános (1) és a határozott (2)-(3) tárgy jelölésére. Az ige személyében mindig egyeztetődik az A-val mindkét ragozási típusban. Ezen kívül az egyes és a többes szám 2. személyű tárgyat lehet az igén jelölni a -lak/-lek affixummal, ebben az esetben tehát az igei személyrag az A és a P személyére is utal (vö. Kugler 2000a: 104‒123).