DeonSit~Ep: A nyelv a kellés mint mód megformálásánál részleges különbséget tesz ennek szituációs és episztemikus változata között.

(1) bizonyára es-ni fog.

bizonyára esik-inf fut.3sg

’Bizonyára esni fog (az eső).’

(2) szilvi-nek még ébren kell len-ni-e.

Szilvi-dat még ébren kell.prs.3sg lesz-inf-3sg

’Szilvinek még ébren kell lennie.’

(3) itt muszáj tanulni.

itt muszáj tanul-inf

’Itt muszáj tanulni.’

A magyarban a módosítószók és határozószók (1) az episztemikus modalitás jelölői (Kiefer 2007: 321‒322). A kell + főnévi igeneves (2) szerkezet, általában a kontextus függvényében, kifejezhet mind episztemikus, mind szituációs kellést (Pelyvás 2013). A muszáj, kötelező stb. szavak főnévi igenévvel alkotott szerkezetei (3) szituációs kellést jelölnek.