ExclCopd: Inkorporáló típus. Bővítményként az igének egyszerre csak az egyik kötelező kiegészítése jelenhet meg a főnévvé vált ige mellett, ez az argumentum birtokos megformálást kap, ugyanakkor a másik kötelező kiegészítés összetett szót képezhet a nomen actionissal.

(1a) a lajhár pihen.

a lajhár pihen.prs.3sg

’A lajhár pihen.’

(1b) a lajhár(-nak a) pihenés-e

a lajhár-dat a pihenés-3sg

’a lajhár(nak a) pihenése’

(2a) a lajhár gyümölcs-öt esz-ik

a lajhár gyümölcs-acc eszik- prs.3sg

’A lajhár gyümölcsöt eszik.’

(2b) a lajhár evés-e

a lajhár evés-3sg

’a lajhár evése’

1. ’A lajhár eszik (valamit).’

2. ’A lajhárt megeszi (valami/valaki).’

(2c) a gyümölcs evés-e

a gyümölcs evés-3sg

’a gyümölcs evése’ = 

’A gyümölcsöt megeszi (valami/valaki).’ 

*’A gyümölcs megeszik valamit.’

(2d) ?a lajhár gyümölcsevés-e

a lajhár gyümölcsevés-3sg

?’a lajhár gyümölcsevése’

(2e) *a gyümölcs lajhárevése

a gyümölcs lajhárevés-3sg

*’a gyümölcs lajhárevése’

A magyar nyelvben a nomen actionisok megformálása az inkorporáló típusba tartozik, az -ás/-és főnévképző segítségével történik. Az intranzitív ige (1a) S-e a nomen actionis szerkezetben birtokos megformálást (1b) kap. Tranzitív igék (2a) esetében mind az A, mind a P funkciót kifejező főnév szerepelhet egy birtokos szerkezet birtokosaként (2b)–(2c), ilyenkor az ige másik kötelező kiegészítése nem jelenik meg. Az azonos birtokos megformálás miatt a kéttagú nomen actionis szerkezet egyes esetekben kétértelmű is lehet (2b), ahol a lajhár egyaránt értelmezhető A-ként és P-ként. A magyarban lehetséges, hogy a tranzitív ige mindkét kiegészítése megjelenjen a nomen actionis szerkezetben (2d) ilyenkor mindig az A a birtokos, a P pedig összetett szót alkot az -ás/-és képzős főnévvel. Az ige két kiegészítése az ige szemantikai szerkezetéből adódóan ilyenkor nem cserélhető fel (2e) (vö. Kenesei et al. 1998: 354‒355, Kiefer 2003: 238‒239, Hadrovics 1969: 161‒163).