RcprNonRefl: A nyelvben a kölcsönösség kifejezhető egyetlen igével, és a kölcsönösséget kódoló nyelvtani eszköz különbözik attól, amely a visszahatást jelezné.
(1a) paɣ-ət ńūʌ wäʌ-ʌ-ət.
fiú-pl össze öl-prs-3pl
’A fiúk verekednek egymással.’ (L. N. K.)
(1b) paɣ-ət ńūʌ ńūl-nam wäʌ-ʌ-ət.
fiú-pl össze össze-apr öl-prs-3pl
’A fiúk verekednek egymással.’ (L. N. K.)
(2a) ʌin ńūʌ ʌaŋq-ʌə-ɣən.
ők_ketten össze szeret-prs-3du
’Szeretik egymást.’ (L. N. K.)
(2b) ʌüw tōp ʌüwə ʌüw-at ʌaŋq-əʌ.
ő csak ő-pcl ő-acc szeret-prs.3sg
’Ő csak magát szereti.’ (L. N. K.)
(3a) mīša pānə sāša ńūʌ-nam pӯt-ʌ-əɣən.
Misa és Szása össze-apr haragszik-prs-3du
’Misa és Szása haragszik egymásra.’ (L. N. K.)
(3b) mīša sāša-nam pӯt-ʌ.
Misa Szása-apr haragszik-prs.3sg
’Misa haragszik Szására.’ (L. N. K.)
(4) ʌin ʌin küt-in-nə pɔ̄ritə-ʌ-ɣən.
ők_ketten ők_ketten köz-3du-loc vitatkozik-prs-3du
’Ők ketten vitatkoznak egymással.’ (L. N. K.)
(5) ʎēwət-ʌə-təɣ qūntə, nəŋ məta küt-in-nə ʎīwt-itəɣ.
veszekedik-prs-2pl mikor ti valami köz-2pl-loc veszekedik-imp-2pl
’Ha veszekedtek, egymás között (egymással) veszekedjetek.’ (Csepregi 1998: 64.)
A szurguti hantiban a kölcsönösséget a ńūʌ ’össze, kölcsönösen’ jelentésű igemódosító fejezi ki, mely hol inkább igekötőként, hol határozóként viselkedik. Eredeti jelentése ’össze’, pl.
(6) jɔ̄ɣ ńūʌ-a əkm-ət.
nép össze-lat gyűlik-pst.3pl
’Az emberek összegyűltek’.
Az (1a) példában a ńūl igekötő megváltoztatja az ige eredeti jelentését: ’öl’ >’verekedik, üti egymást’. Ehhez hasonló a wu- ’lát’ és a ńūʌ wu- ’találkozik, tkp. látja egymást’ igepár. Az adatközlő szerint (L. N. K.) a beszélt nyelvben az igekötő reduplikációjával a kölcsönösséget lehet hangsúlyozni (1b). A (2a) példában az igemódosító pusztán a kölcsönösséggel bővíti a ’szeret’ ige jelentéstartalmát. A ńūʌ- esetragokat is felvehet, leginkább -nam approximatívuszragot (3a). Ez az ige vonzata, ami a (3b) változatban is megjelenik, melyben nincs szó kölcsönösségről. A kölcsönösség kifejezésére használatos még a küt- ’köz’ névutó, mely a megfelelő személyes névmással, személyraggal és lokatívuszraggal ellátva ’egymás között, egymással’ jelentésű határozóként áll (4), (5).
Semmiképpen sem használatos azonban a ńūʌ- elem a visszahatás (reciprocitás) jelölésére, erre a hantiban a személyes névmás nyomatékosító partikulával ellátott alakját használják (2b).