NoEvid: A nyelvben az evidencialitás grammatikai kategóriaként nem ismeretes.

Bár a szurguti hantiban nem grammatikai eszközökkel fejezik ki azt, hogy a beszélő milyen forrásból szerezte információit, lehetséges a közvetlen és közvetett információszerzés megkülönböztetése. Erre a narratív műfajokban, például a mesékben találunk példát. Ha a főhős a saját szemével győződik meg valamiról, a mondatot a tēmi ’íme’ szó vezeti be:

(1) jaqə ʌaŋ, tēmi əj pӯrəs īmi tot ɔ̄məs-ʌ.

be lép.pst.3sg íme egy öreg asszony ott ül-prs.3sg

’Belépett, íme, egy öregasszony ül ott.’ (Csepregi 1998: 74.)

Ha a beszélő nem volt szemtanúja az eseményeknek, csak a nyomaiból következtet rá (inferenciális evidencia), akkor egy tɔ̄ɣi ’hely’ utótagú participiális szerkezetet használ, melyen az ágens személyére utaló végződés is van. A befejezett melléknévi igenév múlt idejű cselekvésre (2), (3) a folyamatos melléknévi igenév jelen idejű cselekvésre utal (4). A szerkezet különlegessége, hogy a mondat végén áll, mely az igei állítmány kitüntetett helye, így a tɔ̄ɣi ’hely’ utótag felfogható egyfajta igésítő elemnek is.

(2) ťū īmi qūntintə kīʌ-m-aʌ tɔ̄ɣi.

det anyó régen kel-pst.ptc-3sg hely

’(Úgy látszik), az anyó régen felkelt.’ (Csepregi 1998: 74.)

(3) qow ārəɣ qow mɔ̄ńť əntə tūw-m-a tɔ̄ɣi.

hosszú ének hosszú mese neg hoz-pst.ptc-3sg hely

’(Úgy látszik), nem hoztál hosszú éneket, hosszú mesét.’ (Csepregi 1998: 76.)

(4) mīn ürəkkaɣi-mən mətaʌi waʌ-t-aʌ tɔ̄ɣi.

mi_ketten kívül-1du valaki van-prs.ptc-3sg hely

’(Úgy látszik), rajtunk kettőnkön kívül van [még] valaki. (Csepregi 2011: 25.)

Ez a megoldás a hanti nyelvjárások közül csak a szurgutiban ismert, az északi nyelvjárásokban (például a szinjaiban) és az északi manysiban az evidenciális modalitást igei személyragokkal fejezik ki.