NoP: Az ige mindig csak az A-val van személyében egyeztetve.

(1) mā naŋen ūjat-l-em.

én te.acc ismer-prs-obj.1sg

’Én ismerlek téged.’ (S. O.)

(2) mā luwel ūjat-l-em.

én ő.acc ismer-prs-obj.1sg

’Én ismerem őt.’ (S. O.)

(3) mā miša ūjat-l-em.

én Misa ismer-prs-obj.1sg

’Én ismerem Misát.’ (S. O.)

(4) mā lijlal ūjat-l-em.

én ők.acc ismer-prs-obj.1sg

’Én ismerem őket.’ (S. O.)

(5) miša manem ūjat-l-alli

Misa én.acc ismer-prs-obj.3sg

’Misa ismer engem.’ (S. O.)

(6) miša muŋew ūjat-l-alli

Misa mi.acc ismer-prs-obj.3sg

’Misa ismer minket.’ (S. O.)

A szinjai hantiban az igét egyeztetik az alannyal (A) számban és személyben, a tárggyal (P) pedig csak számban (Honti 1984: 99‒101, Onina 2009, S. O.).