A hanti (osztják) nyelv az uráli (ezen belül a finnugor) nyelvcsaládba tartozik, a manysival és a magyarral együtt alkotja a nyelvcsalád ugor ágát. Az ugor ágon belül a hanti és a manysi nyelv egy csoportot alkot, ezt (utalva a nyelvek beszélőinek lakóhelyére) obi-ugornak nevezik.

A hantik Oroszországban, Nyugat-Szibériában, az Ob középső és alsó folyásán és mellékfolyóinak partján élnek. Lakóhelyeik közigazgatásilag a Tyumenyi és a Tomszki Területhez tartoznak. Többségük lakóhelye a Tyumenyi területen lévő Hanti-Manysi Autonóm Körzet-Jugra területén van. Kisebb részük ettől északra, a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetben, legkeletebbi csoportjuk pedig a Tomszki Területen él (Csepregi 2011 [1998]: 6).

A hantik lélekszáma a 2010-es népszámlálás szerint 30.943 fő volt (PEREPIS 2010).  A megkérdezettek közül  9584-en mondták, hogy tudnak hantiul. Ők feltehetőleg hanti nemzetiségűek, de ez a statisztikából nem derül ki. Tehát a hantiknak mintegy egyharmada beszéli anyanyelvét (vö. Lewis et al. 2015).

A hantik nagy területen élnek kis csoportokban, egymástól távol, ezért a nyelvjárásaik között olyan jelentős hangtani, alaktani, szintaktikai és lexikai különbségek vannak, melyek már akadályozzák a távolabbi nyelvjárások közötti megértést. A hanti nyelvjárásokat északi, déli és keleti csoportra szokás osztani. Az északi csoport az Ob-torkolattól nagyjából az Ob és az Irtis összefolyásáig terjed. A mára már kihalt déli nyelvjárásokat  az Irtis és mellékfolyói, a Demjanka és a Konda mentén beszélték. A keleti nyelvjárásokat a középső Ob és mellékfolyói partján beszélik. Ezek a vahi-vaszjugani, a szurguti és a szalimi.

Az északi hanti nyelvváltozat további nyelvjárásokra és alnyelvjárásokra tagolódik, melyek a következők: obdorszki, suriskári, kazimi, közép-obi (serkáli) (Honti 1984: 13‒16, 1988: 148‒149; Csepregi 2009: 7). Más forrásokban suriskári helyett berjozovói nyelvjárásról beszélnek (Nikolaeva 1999a: 3), a szinjai hanti ennek egyik altípusa.

A szinjai hantik közigazgatásilag a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet Suriskari járásában élnek, a Szinja folyó völgyében, a vidék központja Ovgort falu (Ruttkay-Miklián 2011).

2011-ben a szinjai hantik lélekszáma a folyóvidéken 1429 fő volt, a terület lakosságának 79%-a. Az itt élők réntartással és halászattal foglalkoznak, a réneket télen a falvak környékén lévő erdőkben tartják, nyáron az Urál-hegységbe terelik. Nyáron a falvak kiürülnek, a lakosság másik része leköltözik az Ob-parti halásztelepekre (Csepregi 2009: 8; Ruttkay-Miklián 2011).

A szinjai hanti nyelvváltozathoz legközelebb a muzsi és a kunovati változat áll (Sipos 2013). Fontos megjegyezni, hogy az északi hanti nyelvjárások dialektális rendszerezése problematikus, de valószínűsíthető, hogy az egyes falvakban beszélt változatok egyfajta kontinuumot alkotnak (Ruttkay-Miklián 2009: 187, Sipos 2013).

A szinjai hanti írott változata – ahogyan a többi hanti nyelvváltozat is – az orosz mintájára, cirill betűs, de kiegészítő grafémákat tartalmaz. Jelenleg még kialakulóban van a szinjai hanti önálló írásbeliség (Csepregi 2009: 8). Szofia Onyina szinjai hanti nyelvész több munkájában (2009, 2011) indítványozta a helyesírás megalkotását.

(A bázisban használt átírásról l. a Tudnivalók menüpontot).

Szerző: F. Gulyás Nikolett