A manysi (vogul) Nyugat-Szibéria őslakos népe, nyelvük az uráli nyelvcsalád ugor ágába, azon belül is az obi-ugor csoportjába tartozik, legközelebbi rokona a magyar. Beszélőinek száma legutóbbi (2010) népszámlálás alapján 938 fő (PEREPIS 2010), ők a magukat manysinak vallók 76 %-át teszik ki.

Az északi manysi a manysi nyelv utolsó élő nyelvjárása: a déli (tavdai) dialektus az 1950-es években halt ki, a nyugati valamivel később (Bíró-Sipőcz 2006; Horváth 2013). A a keleti manysit beszélőkről elszórva érkeznek ugyan jelentések, a változatot azonban kihaltként tarthatjuk számon (Bíró-Sipőcz 2006; Horváth 2013). A nagy területi tagoltság miatt a manysi nyelvjárások jelentősen különböztek fonológiai, mofrológiai és szintaktikai vonásokban, ezért kell hangsúlyozni, hogy az adatbázis az északi változatot dolgozza föl.

A manysik Oroszországban élnek, többnyire a Hanti–Manysi Autonóm Körzet – Jugra területén. Az északi nyelvváltozatot elsősorban a Szoszva és a Lozva folyó mentén fekvő falvakban beszélik, ott is többnyire az idős generáció (l. Skribnik-Koshkaryova 1996, Horváth 2012). A Fishman-féle nyelvi veszélyeztettségi skálán 7-es fokozatú (Horváth 2013, Lewis et al. 2015), az Unesco skáláján pedig a súlyosan veszélyeztetett (Bíró-Sipőcz 2006) szinten áll.

Az északi nyelvjárás négy alnyelvjárásra (szigvai, szoszvai, felső-lozvai, obi) tagolódik, az 1930-as években kidolgozott irodalmi nyelv a szoszvai alnyelvjáráson alapul (Kálmán 1976). A kezdetben latinbetűs, később cirill ábécés helyesírás kanonizált (Rombandeeva 2006), azonban helyenként eltérésekkel számolhatunk: egyes, az oroszból hiányzó hangok jelölésére saját grafémákat vezettek be, a magánhangzóhosszúság és a palatalizáció jelölése azonban nem egységes (az aladtbázisban használt átírásról l. a Tudnivalók menüpontot).

Szerző: Németh Szilvia