Asszociatív többes

Az Asszociatív (társító, csoportképző) többes szerkezet[1] egy főnévből és egy grammatikai eszközből álló egység, amelynek jelentése: ’a főnévvel jelzett entitás és a hozzá tartozó entitások együtt’. A többes számba tett főnév – rendszerint a csoport pragmatikusan domináns eleme – a fokális referens, ehhez járulnak társult entitások.

Meghatározás nélküli
Stolz, Thomas – Stroh, Cornelia – Urdze, Aina. 2013 Comitatives and Instrumentals. Dryer, Matthew S., Haspelmath, Martin (eds.) The World Atlas of Language Structures Online

Leipzig: Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology. URL (Accessed on 2014-03-07.)

Eszköz- és társhatározás módja

A komitatívusz (társhatározó eset) társulást fejez ki, a kísért személy társát egy bizonyos cselekvésben. Az insztrumentálisz (eszközhatározó eset) olyan eszközt jelent, melyet egy agens a lexikai ige által jelölt cselekvés során használ egy bizonyos szituációban. A viszonyító morfémák lehetnek esetvégződések, adpozíciók stb. A nyelvek különböznek a tekintetben, hogy ezt a két funkciót egyformán jelölik-e.

Típusok:

Com=Instr: A komitatívusz és az insztrumentálisz jelölése nem különbözik egymástól.

Meghatározás nélküli

Esetszinkretizmus főneveknél

Az esetszinkretizmus az esetek paradigmatikus szintetizmusa (több esetfunkció egybeesése egyazon alakban).[1] Főnévi esetszinkretizmusról akkor beszélünk, amikor egy esetalak legalább két olyan funkciót lát el, amelyet ugyanazon nyelv egy másik szófajának/szóosztályának paradigmájában több különböző esetalak fejezne ki. Valamely esetfunkció meglétét akkor tulajdonítjuk a nyelvnek, ha létezik benne főnévragozás, és az adott funkció más névszók (főleg névmások), illetve legalább egyes főnévi szóosztályok vagy azok bizonyos alosztálya

Meghatározás nélküli

Esetkifejezés módja (főnevek)

Esetragozásról (deklinációról) akkor beszélünk, ha a nyelvben a főnevek vagy az általuk dominált szintagmák esetfunkcióit (egy másik szóhoz, leggyakrabban az igéhez fűződő szintaktikai viszonyukat) morfológiailag különböző megformálásuk fejezi ki.[1] Tipológiai szempontból a deklináció típusát a főnévnek az állítmányi ige környezetében történő megformálása alapján állapítjuk meg.[2] A főnévi tövek pusztán morfonológiai alternáció

Meghatározás nélküli

Főnévi esetek száma

Az esetrendszer az alárendelt (dependent) főneveknek olyan jelölése, amely a főtagjukhoz (head) való viszonyukat fejezi ki. Hagyományosan az eset terminus a ragozásra vonatkozik, és tipikus esetben a mondat szintjén egy főnévnek az igéhez, szintagmatikus szinten pedig egy főnévnek egy adpozícióhoz vagy egy másik főnévhez való viszonyát jelzi.[1] A főnévi esetek számát egy nyelvben teljes értékű főnevek produktív paradigmáiban mérjük.

Típusok:

Meghatározás nélküli

Birtokos személyjelölők szintaktikai megoszlása névmási birtokos mellett

Azon nyelvekben, amelyek a birtokos számát, személyét, nemét vagy osztályát  affixumokkal fejezik ki a birtokon,  gyakran szintaktikai alapon korlátozzák ezeknek a használatát.[1] Ennek típusai névmási birtokos esetén:[2]

 

NoPossAff: A nyelv nem alkalmazza a birtok affixálását.

Meghatározás nélküli

Birtokos személyjelölők szintaktikai megoszlása főnévi birtokos mellett

Azon nyelvekben, amelyek a birtokos számát, személyét, nemét vagy osztályát  affixumokkal fejezik ki a birtokon,  ezeknek a használata gyakran szintaktikai alapon korlátozott.[1] Ennek típusai főnévi birtokos esetén:

NoPossAff: A nyelv nem alkalmazza a birtok affixálását.[2]

Meghatározás nélküli

Birtokos személyjelölők szemantikai megoszlása

Azon nyelvekben, amelyek a birtokos számát, személyét, nemét vagy osztályát  affixumokkal fejezik ki a birtokon, gyakran szemantikai alapon korlátozzák ezeknek a használatát.[1] Ennek típusai:

NonPossAff: A nyelv nem használ birtokos személyjelölőket a birtokon.

PossAff: A birtokon a személyjelölő affixum a birtok bármely jelentése esetén kötelezően megjelenik.

Meghatározás nélküli

Birtokos osztályozás

Birtokos osztályozásról akkor beszélünk, ha egy nyelvben több módszer vagy paradigmatikus készlet van a birtokviszony kifejezésére, és a közöttük való választást a birtok lexikai[1] tulajdonságai határozzák meg.[2] Az ide vonható nyelvek többségében a megkülönböztetett birtokos szerkezetek azonos morfológiájú (például egyaránt affixációs) technikát alkalmaznak, míg mások nem (például affixációt az egyik, birtokos névmásokat vagy puszta juxtapozíciót a másik osztályban).  S

Meghatározás nélküli

Oldalak

Feliratkozás Typological Database of the Ugric Languages RSS csatornájára